HÍREK
 KÖNYVEK
 MEDICUS ANONYMUS
 POLIKLINIKA
 SZERZŐK
 FÓRUM
 PONTVADÁSZ
 SAKKDOKI
 TÁRLAT
 LINKEK
 E-MAIL AZ
 ANONYMUSNAK
 Bejelentkezés

  « Felhasználó

  « Jelszó

 
 Regisztráció
 Keresés

 

 
Sándor Bea
"Privilégium és átok". Salman Rushdie, Angela Carter és a kultúrakritika

Sorozat: Belépő
Kiadó: Anonymus
Kiadás éve: 2009
Méret: A5
Oldalszám: 127
ISBN: 978-963-7280-14-6
ISSN: 1586-3301
Ár: 2 200 Ft
Kategória: Irodalomtudomány


Ismertető:

Rushdie és Carter írásai nem abból indulnak ki, hogy a történetmondás mágikus aktus, hanem abból, hogy a szubjektum létrehozása az (s ezért lehetetlen, hogy a történetek mögött "egységes", realisztikusan ábrázolható szubjektumok álljanak). A szubjektumok ezekben a narratívákban sokszorosan kijelölt helye kettős tulajdonsággal bír: egyrészt nagyon pontosan meghatározható (hiszen Szalím vagy Eve másról sem beszél, csak a saját nézőpontjáról), másrészt üresnek is lehet látni: olyan helynek, amelyet sokféle módon felrajzolt vonalak határoznak meg, a hagyományos individuumképzetektől meglehetősen eltérő módon. Ezért van az, hogy hiába az életrajzi tónus, az önéletrajz kötelező referencialitása, Carter és Rushdie regényei nagyon messze távolodnak a Bildungsroman-hagyománytól és annak szubjektum- vagy társadalomfelfogásától. Inkább körüljárják a szubjektum ezerféle meghatározottságát, mint hogy úgy tekintsenek rá, mitha egy autentikus fejlődési utat kellene bejárnia, hogy "önálló" individuum lehessen; vagy mintha nem lenne más feladata, mint elfogadni társadalma szabályrendszerét, és alkalmazkodni hozzá - ismét visszatérve az emancipatorikus felfogás lehetőségéhez. Nem azt állítom, hogy Rushdie vagy Carter "kiutat" mutat, és reflektáltságukban "szabadabbá" teszi karaktereit, mint a realizmus kódjában írt, vagy a társadalmi szubjektum alakítottságával nem foglalkozó regények - ám a meghatározottságok és tudatosságuk vagy tudattalanságuk túlhangsúlyozásával, egység nélküli történeteikkel olyan hatást érnek el, amely bizonyos értelemben "realistább" (mert az utánzás elvét "tisztábban" mutatja fel) a realizmus hagyományában gyökerező regények beszédmódjánál.



Tartalomjegyzék:

Bevezetés  -5
I. Olvasatok  - 11
   1. "Végérvényes változás: egy lyuk". A kínkamra és más történetek; The 
    Passion of New Eve; Az éjfél  gyermekei 
- 12
         A kínkamra és más történetek (1979)  -12
         The Passion of New Eve (1977)  - 23
         Salman Rushdie: Az éjfél gyermekei (1980)  - 29
II. Retorika és jelentés  - 45
   2. Kódok keverése: a történet egységességének dekonstrukciója  - 46
         Keveredés  - 47
         Történelem és fikció  - 52
         Realizmus  - 54
   3. A társadalmi jelrendszerek konstruáltsága  - 57
         A nők, a társadalmi jelölőgyakorlatok és Carter  - 59
         A konstruáltság a mágiában és az utánzásban  - 64
         A jelek túlkódolásának retorikája  - 68
         Dekonstrukció és társadalom  - 70
   4. Retorika és öntükrözés: metafikció, paródia, irónia  - 74
         Posztstrukturalizmus és regény-retorika  - 76
         Paródia és politika Carter írásaiban  - 78
   5. A hermeneutikus jelentés-újragondolás és a dekonstruktivista 
   aktivitás  - 81
         Strukturalista tárgyak  - 85
         A dekonstrukció tárgyai  - 87
III. Politika  - 91 
   6. Ideológiakritika: Az érdekeltség politikuma  - 92
         Az esszencia felbontása  - 96
         Szubjektumértelmezés és ideológia: politika, polémia, érosz  - 98
         Freud hermeneutikája  - 100
         Kisajátítás, legitimitásvágy és átírás  - 103
   7. Szubjektumok és kollektív találkozási pontok  - 105
         Nomád szubjektumok  - 107
         Performativitás és maskarastratégiák  - 109
         A szemiotika mint kultúraelmélet  - 113
         Deleuze, Guattari, Carter, Rushdie és a kollektív találkozási
         pontok  - 119
"Privilégium és átok". Lezárás  - 119
Felhasznált irodalom  - 121

Ha könyvet akar rendelni, azt megteheti az E-mail az Anonymusnak menüpontra kattintva. A kiadó a kért könyvet postán juttatja el, s a csomagban természetesen áfás számlát is küld.
© 2006-2007. Anonymus Kiadó. Minden jog fenntarva!